Mint minden betegségre, a meddőségre is igaz: egyszerűbb és könnyebb megelőzni, mint gyógyítani. Nagy kérdés, hogyan lehetséges redukálni a meddőséget okozó rizikókat?

Mindenekelőtt a szexuális úton terjedő  (STD) fertőző megbetegedések megelőzése a fő célunk. A vérbaj (syphilis), a kankó ( gonorrhoea), a gyakran rejtetten, tünetmentesen jelentkező chlamydia fertőzések a fő felelősei a kismedencében létrejövő gyulladásos folyamatoknak, amelyek a petevezető(k) lezáródását, összenövések kialakulását okozhatják. Férfiakban az említett  kórokozók heregyulladást provokálnak, amelyek később a hímivarsejtek képzési zavarával társulhatnak és immunológiai meddőség kialakulásához vezethetnek. Hogy lehet a fertőzéseket megelőzni? Mindenek előtt monogám kapcsolat létrehozásával (az absztinenciát, az önmegtartóztatást ma már elég népszerűtlen reklámozni!), vagy azzal, hogy a gyakori partnerváltók óvszert használnak. Fontos, hogy gyulladásos tünetek jelentkezésekor azonnal szakorvoshoz kell fordulni, még mielőtt komolyabb, az egész kismedencére kiterjedő megbetegedés alakulna ki.

Sok pár későbbi életkorra tervezi be a gyermekáldást, a teherbeesésig esetleg ártalmas fogamzásgátlási módszert választ. Ilyen lehet pl. nem szült nőknél a hurok felhelyezése. A méhen belüli eszköz fokozza az STD-k gyakoriságát. Hazánkban a nem szült állapot (un. nulliparitás) relatív ellenjavallatát képezi a hurok felhelyezésének. Számos irodalmi utalás van arra nézve is, hogy az eszköz alkalmazása mellett nőhet a méhen kívüli terhesség előfordulási gyakorisága is. A reguláris, szabályos ciklusú nőbetegeknél fogamzásgátló tabletták használata és a meddőség kialakulása között nem valószínű összefüggés. Más kérdés, hogy mi történik akkor, ha valaki nem szabályos ciklus mellett kezdi el szedni a tablettát? Sajnos, ezekben az esetekben a tartós tablettaszedés után hormonális eltéréseken alapuló, nehezen kezelhető meddőség alakulhat ki. Alapszempont, hogy a tablettaszedés kezdete előtt tisztázni kell a cikluszavar hátterét ( ne felejtsük el, sokszor a peteérés hiánya zavar oka, akkor meg minek a tabletta !), és a vizsgálati eredmények tükrében kell a helyes védekezési módot megválasztani.

A férfi meddőség megelőzése akár csecsemőkorban elkezdődhet. A here(ék) leszállásnak hiányát sok szakember 2 éves kor előtt tartja érdemesnek korrigálni: számos esetben a műtét a végleges és optimális megoldás. Jó ötletnek tűnik a mumpsz (járványos fültőmirigy-gyulladás) elleni immunizálás még fiatal gyermekkorban, hiszen a késői életszakaszban a mumpsz heregyulladást és kezelhetetlen, spermiumhiányon alapuló gyermektelenséget okoz. A dohányzás, az alkohol, a kábítószerek kifejezetten káros hatásáról már sok helyen emlékeztünk meg a meddőségről írt sorozatunkban. Számos járulékos környezeti hatás: röntgensugárzás, radioaktív anyagok,  vegyi gyárak által kibocsátott kemikáliák, peszticidek stb. kellemetlen mellékhatása lehet a spermiumok számának és mozgásának csökkenése az ejakulátumban. Több veszélyes foglakozást is számon tartunk: gépkocsivezető ( rázkódás és a motor által termelt hő), hegesztő és pék ( hőhatás), villanyszerelő ( nagyfeszültség).  A kifejezetten szoros alsónemű és nadrág kellemetlen késői, spermiumok termelődését csökkentő „mellékhatásáról” sok helyen olvashatunk.

A fiatal korban végzett kismedencei műtétek is meddőséget okozhatnak. Ide tartoznak a krónikus alhasi panaszok miatt operált féregnyúlvány műtétek, amit összenövéseket provokálhatnak a petevezetők környezetében, ezáltal a petesejt felvétele lehetetlenné válik: a megtermékenyülés elmrad. Ha nőgyógyászati műtétre kerül sor pl. petefészekciszta, jóindulatú méhizom-daganat miatt, a mikrosebészeti technikát kell előnyben részesíteni. A hastükör ( laparoszkóp) segítségével végzett un. minimális invazív sebészet igen jó alternatívája a nyitott hasi műtéteknek, arról nem beszélve, hogy a beavatkozást követő napon a beteg sok esetben elhagyhatja a kórházat.  

Kiemelten kell foglalkoznunk a terhességmegszakítások problémakörével. Számos fiatal leány szinte a családtervezés eszközének tartja az abortuszt, amelyet bármennyire is próbálunk kíméletes technikával elvégezni, okozhat meddőséget. Lezáródhatnak a petevezetők ( vagy sérül a funkciójuk), és számos esetben a méh üregében keletkezik összenövés. A sérült funkciójú petevezető(k) melegágyai lehetnek a méhen kívüli terhességnek, amely akár életet veszélyeztető hasűri vérzéshez vezethet. A méh üregében lévő összenövések a korszerű technikák birtokában (pl. lézersebészet ) is rossz eredményességgel operálhatók. Ezen pácienseknél a dajkaterhesség létrehozása a megoldás, amely ma hazánkban (még) nem engedélyezett.

Sajnos, a fiatalt kor sem kerülik a különböző rosszindulatú folyamatok. Főleg a vérképzőrendszer és a here rosszindulatú megbetegedéseivel találkozunk gyakran. Bár a korai stádiumban felismert malignómák igen jó hatásfokkal, eredményesen gyógyíthatók, a különböző sugár- és kemoterápiás kezelések mellékhatása a generatív szervek (here, petefészkek) funkciókiesése lesz: megszűnik a petesejtek és hímivarsejtek termelése. Ezekben az esetekben segít a kezelések megkezdése előtt az ivarsejtek mélyhűtéses tárolása. A spermiumok jó hatásfokú fagyasztása és tárolása már régóta alkalmazott technika, de a petesejtek krioprezervációja (az un. vitrifikáció) csak napjainkra valósult meg igazán jó eredménnyekkel.      

Végül szólnunk kell a népbetegségnek számító kövérség gyermektelenséget okozó hatásáról. A zsírszövet, mint egy rosszul működő petefészek nem megfelelő hormonokat termel, amelyek agyalapi mirigyre és a petefészekre gyakorolt kellemetlen visszahatásként peteérési zavarokhoz vezet. A testsúly 5 százalékának elvesztése már jó eredményt jelent, ha spontán nem is, de kis dózisú gyógyszeres kezelés hatására beindul a peteérés. A hirtelen fogyás (anorexia nervosa), vagy a testsúly megtartására alkalmazott tartós éhezés  paradox módon szintén rontja a teherbeesés esélyét.